kezdolap


Üdvözöllek a Mesekulcs program honlapján!


Egy utazásra hívlak, ha van kedved velem tartani.

Utazásra önmagad körül - azokban a percekben, fél órákban, órákban, amiket csak magadra szánsz, csak a magad örömére.

Színezz, alkoss, írj és olvass!
Merülj el magadban és hozz létre olyat, ami Téged épít. Vagy egyszerűen csak érezd jól magad. Csak Rólad szól ez az idő, minden megfelelés nélkül.

Megtisztelsz, ha egy időre elfogadsz útitársadnak!

Kellemes időtöltést!

2017 Mesekulcs Naptár

Szeretettel ajánlomre az ingyenesen letölthető Mesekulcs Naptárat!

Nagyon boldog új évet, színezést és feltöltődést kívánok! :)

mesekulcsnaptar2017

 

Mesekulcs - Nyitó rendezvény 2016.05.24.

 

Nyitó rendezvény - Kiállítás 1.

Nyitó rendezvény - Kiállítás 2.

Nyitó rendezvény - Kiállítás 3.

                    Kép az előadásról

Mesekulcs programunk első kiadványa

Nagy örömünkre Mesekulcs programunkat első kiadványunk megjelenésével tudjuk indítani.

A 28 oldalas, négy rövid mesét is tartalmazó felnőtt színezővel szeretnénk kedvet csinálni az alkotáshoz, akár rajzolásról, színezésről vagy írásról van szó.

Megmutatni, hogy rajztudás nélkül is lehet szépet létre hozni, örömöt találni az alkotásban, kikapcsolódni és feltöltődni. Megismerni, megszeretni, felvállalni és megszerettetni önmagunkat.

A kiadvány sérült gyermeket nevelő szülők és érintettek részére ingyenes.
Kapcsolatfelvétel az igényléshez: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A kiadvány ajánlott ára: 1.000 Ft
Támogatói ár:                 2.000 Ft

Ön dönt! – Kérjük válasszon árat! 

A kiadvány megvásárlásával programjaink fenntartását támogatják. Köszönjük!

Sárkányszelidítés :)

Az ötlet sokféle lehet. Egy bevillanó gondolat, ami talán egy másfajta látásmódhoz vezet :)

Fogadjátok szeretettel ezt a kicsit másfajta "ötletet" - egy mesét, ami első olvasásra a kedvencem lett.

És hogy mihez ad ötletet? Lássuk!

Az éneklő sárkány

Valahol, egy nagyon messzi városban állt egy nagy bérház, a legfelső emeletén egy csúf sárkány lakott. Jól megtermett példány volt, egész testét piros és zöld pikkelyek borították.

Szerencsére soha nem mozdult ki otthonról. Nem járt bevásárolni, s a szomszédok azon töprengtek, vajon honnét szerzi be az ennivalóját.

-        Biztosan csak éjszaka dugja ki az orrát, kirepül az ablakon, egyenest föl a hegyre, és lelegeli a szép, zsenge virágokat – vélekedtek az emberek.

Ennek ellenére a sárkány sok bosszúságot okozott a környezetének, mert olyan förtelmes hangokat hallatott, mintha egy trombita meg egy pulykakakas szólt volna egyszerre. És bömbölve énekelt reggeltől estig s közben az ablakban könyökölt.

Hamarosan valamennyi szomszédnak és környékbélinek belefájdult valamije az elviselhetetlen lármába: kinek a füle, kinek a feje. Azután a szomszédos bérházak falai is megrepedeztek, majd inogni kezdtek, sőt az egyik össze is dőlt! Az emberek erre összedugták a fejüket és úgy döntöttek, hogy valami úton-módon csak el kellene hallgattatni az óbégató sárkányt, mert a helyzet egyszerűen tarthatatlanná vált.

De hogyan hallgattassák el?

-        Én tudom! - mondta egy asszonyság. – Pompás ötletem támadt! Amikor a sárkány rázendít az ablakban, egy hatalmas tál krumpliipürét hajítunk a képébe. Legalább amíg levegő után kapkod, nem ordibál.

Úgy is történt. Készítettek egy hajítószerkezetet, aztán beindították.

-        Valóságos krumplipüré-bomba robbant ki belőle, egyenest a sárkány tátott szájába. Az pedig egyszerre lenyelte az egészet. De esze ágában sem volt levegő után kapkodni! Hatalmas nyelvét végighúzta hegyes fogain, azután megdörzsölte a pocakját, és elégedetten zendített rá valami egészen förtelmes melódiára: - Pam-pam-param, uá-uá-uá-uááá!

A városka lakóit nagyon lesújtotta ez a csalódás.

-        Van egy kitűnő ötletem! – szólalt meg ekkor az uraság. – Borítsuk le a házat egy óriási sajtburával, az alól egész biztosan nem fog kiszivárogni a bömbölése, s végre nyugodtan élhetünk.

Úgy is tettek. Készítettek egy óriási sajtburát, amit egy különleges daru segítségével leengedtek a bérházra. Azután vártak. A sárkány először csak pislogott apró szemeivel, majd felborzolta a pikkelyeit, megrázta magát, és jó hangosat horkantott. Aztán páncra perdült, és súlyos teste alatt csak úgy dübörgött minden.

Végül, amikor így sem tudott kiszabadulni a bura alól, kitátotta a száját, és tüzet okádott. A sajtbura megolvadt, és olyan bűz támadt tőle, hogy még hetek, hónapok múlva is érezni lehetett a városban! S nem volt elég, hogy a sárkány fülsiketítő bömbölését hallgatták, az embereknek még az orrukat is be kellett fogniuk, ha kimentek az utcára. És a szörnyeteg még hangosabban óbégatott, mint azelőtt:

-        Pim-pa-param! Buuu! Buuu! Taram! Rim-bum-bum!

-        Én tudom mit csináljunk – mondta ekkor valaki. – Bort öntünk a szájába tűzoltófecskendővel, attól jól berúg majd, aztán elalszik. Legalább addig nem hallgatjuk a kornyikálását.

Úgy is tettek. A tűzoltók lesben álltak óriási fecskendőikkel.

-        Pim-pam-pom!... – zendített rá a sárkány, mire hatalmas sugárban vörösbor zúdult a szájába. A sárkány elvigyorodott, megnyalta a szája szélét, aztán kiköpte a bort: - Pfúj! Ez nem ízlik!

S az egész város úszott a borban. Az emberek pedig berúgtak és táncra perdültek, a sárkány meg közben tovább bömbölt, ahogy csak a torkán kifért:

-        Pam-param! Glu-glu-glu, uáááá! Tutu-tutu! Tiraram!

Egy kislány már jó ideje figyelte, mi folyik a városban. De nem nézhette tovább a felnőttek rémült próbálkozását és félénken ezt mondta:

-        Tessenek rám bízni! Kérem szépen, én öt perc alatt elintézem.

Azzal hazaszaladt. Öt perc múlva a városka lakói csodálkozva látták, hogy a sárkány abbahagyta az éneklést. És úgy látszott, nem is akar többé rázendíteni.

-        Ezt meg hogy csináltad? – faggatta mindenki csodálkozva a kislányt.

-        Titok! – felelte a kislány.

Odahaza azért elmesélte a bátyjának, mi történt valójában:

-        Csak egy telefon volt az egész! „Halló! Éneklő sárkány bácsi? Jó napot kívánok! Csak azt szeretném kérni, hogy ha lehet, ne tessék annyira hangoskodni.”

-        „Kérem, kisasszony, ahogy óhajtja. – hebegte a sárkány. – Nem tudtam, hogy ez zavarja önöket. Elnézést kérek.”

És azóta ismét nyugalom költözött a városba.

Pomme D’Api

A sárkányhercegnő – Móra Ferenc Könyvkiadó

sarkany160716