061m  A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. és az Emberi

  Erőforrások Minisztériuma támogatásával Mesehid építésébe kezdtünk 2018. október

  elején Gönc és Budapest között.

 

A mese kapocs lett a főváros és az ország egyik legelmaradottabb térsége között, sérült gyermeket nevelő szülők és segítő szakemberek között. Budapest felől hihetetlennek tűnő, meseszerű történeteket hallottunk a mélyszegénységben élők és az őket segítők hétköznapjairól, körülményeiről. Közös pillanatokat megélve gazdagodtunk olyan tapasztalásokkal, amire másképp nem lett volna lehetőségünk.

A program nem ért véget hazautazásunkkal: tavasszal ismét találkozunk és bízunk benne, hogy egyre több szálon tudunk kapcsolódni egymáshoz.

2019. 03. 18-20 Budapest

Az eredeti terveknek megfelőlen ismét találkozhattunk és együtt tölthettünk három nagyon tartalmas napot, ezúttal Budapesten. Kis csapatunk még jobban ööszekovácsolódott, még jobban megismerhettük egymást megosztva kincseinket: gondolatainkat, érzéseinket, tapasztalatainkat. Ismét sokat gazdagodtunk egymás és a mesék által. Nagyon bízunk abban, hogy lehetőségünk nyílik még a folytatásra, a közös munkára.

Addig is ...

Szeretettel ajánlom az elhangzott meséket és az azok által inspirált alkotásokat.

Köszönjük a támogatást!

fszk logo text  emmi logo 1

“Mesehíd” projektzáró kiadvány

Írta: Super User on . Beküldve: Mesehíd a Mesekulccsal

Megjelent Mesehíd programunk projektzáró kiadványa!
A 8 oldalas füzet a két háromnapos tábor összefoglalója mellett egy teljes mesét is tartalmaz.

MESEHÍD kiadványunk teljes tartalma ITT olvasható.

Köszönjük minden közreműködőnek a segítséget!
Köszönjük a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatását!





Az Élet hatalma

Írta: Super User on . Beküldve: Mesehíd a Mesekulccsal

Egy napon az Élet vándorútra kelt a világon. Csak ment, mendegélt, míg egy emberhez nem ért. Annyira meg volt annak duzzadva az egész teste, hogy mozdulni is alig tudott.
— Ki vagy te? — kérdezte az ember.
— Én vagyok az Élet.
— Ha te vagy az Élet, akkor talán meg tudsz engem gyógyítani — mondta a beteg.
— Meggyógyítalak — felelte az Élet —, de tudom, hogy hamarosan elfelejtesz engem és a betegségedet is.

Az éneklő zsák

Írta: Super User on . Beküldve: Mesehíd a Mesekulccsal

Volt egyszer, hol nem volt, egy szépséges, ám kissé feledékeny leány, akinek a szülei egy aranygyűrűt ajándékoztak a születésnapjára.
Egy nap a kislány elindult vízért a folyóra. Mielőtt megmerítette volna a korsót, levette a gyűrűjét, hogy el ne vigye az ár, mert egy kicsit bő volt az ujjára. Egy kőre tette, de ottfelejtette, és egész addig nem is vette észre, míg haza nem ért.
- Jaj, a gyűrűm! – kiáltott fel.

A KRISTÁLYGOLYÓ

Írta: Super User on . Beküldve: Mesehíd a Mesekulccsal

Élt egyszer egy boszorkány, annak volt három fia. Jó testvérek voltak, szerették egymást, jól bántak az anyjukkal is; de az nem bízott bennük, attól tartott, valami rosszat forralnak ellene, meg akarják fosztani a hatalmától. Ezért a legnagyobbikat átváltoztatta sassá, a középsőt meg cethallá. A sasnak egy sziklaormon kellett laknia; néha látni lehetett, amint nagyokat körözve lebeg az égen. A középső, akit cethallá varázsolt, a tenger mélyén élt, időnként fölúszott a felszínre, és egy-egy hatalmas vízsugarat lövellt a magasba.

A harmadik fiú félt, hogy az anyja végül őt is valamilyen állattá varázsolja, medvévé vagy farkassá talán, azért egy szép napon titokban elment a háztól.

Benedek Elek - A szerencse és az áldás

Írta: Super User on . Beküldve: Mesehíd a Mesekulccsal


szerencsepatko150831

 

 A Szerencse és az Áldás folyton vetekedtek egymással, hogy melyik tud több jót     cselekedni az embereknek. Egyszer, amint vetélkednének egy városnak a végén, arrafelé jön egy szegény ember. Ez a szegény ember abból éldegélt egyik napról a másikra, hogy nyírág seprűt kötö­getett, bevitte a városba, s ott eladta, ahogy tudta. Mondja az Áldás:

- Nézd, Szerencse, ihol jön egy szegény ember, majd megmutatom, hogy nem köt többet seprűt.

Ahogy odaért a szegény ember, az Áldás kivett a zsebéből száz forintot, s azt mondta neki:

- No, te szegény ember, adok neked száz forintot, kezdj vele valamit.

A szegény ember megköszönte nagy hálálkodással a pénzt, aztán bement a városba, nagy hirtelen eladta a seprűt, s sietett haza.

Nem volt otthon a felesége, s a pénzt, mert nem volt semmiféle zárós ládája, eldugta a korpáspadban, s kiment az erdőbe fáért, hogy legyen, aminél ebédet főzzön az asszony.