Az ördög-szerető
Egyszer hol volt, hol nem volt, volt a világon egy ember, meg egy asszony,
azoknak volt egy szép eladó lyányuk, úgy hívták, hogy Mariska.
Ez a Mariska minden áldott este eljárt a fonóházba, meg is böjtölte
minden András napját, még se tudott szeretőt szerezni.
A többi lyánynak mindnek volt szeretője, a kivel ölelkezett, csókolózott, csak őt nem ölelgette, őt nem csókolgatta senki; ha az orsóját elejtette, nem volt aki feladja, ha tengeri fosztáskor piros csövet talált, nem volt, aki egy csókon megvegye. Eleget búslakodott ezen a szegény lyány, de hiába volt minden búsulás, nem akadt szerető. Egyszer aztán nagy bánatában azt találta kiszalasztani a száján, hogy:,,Én uram istenem, adj már nekem egy szeretőt, nem bánom, ha maga az ördög lesz is, csak legyen.’’

Ki így, ki úgy, de mindannyian keressük az ideális párunkat.
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren innét, hetedhét országon túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy gazdaember, s annak egy szép ügyibevaló felesége.
Egyszer egy szegény ember hajba kapott a feleségével. 