Sárkányszelidítés :)

Írta: Super User on . Beküldve: Ötletbörze

Az ötlet sokféle lehet. Egy bevillanó gondolat, ami talán egy másfajta látásmódhoz vezet :)

Fogadjátok szeretettel ezt a kicsit másfajta "ötletet" - egy mesét, ami első olvasásra a kedvencem lett.

És hogy mihez ad ötletet? Lássuk!

Az éneklő sárkány

Valahol, egy nagyon messzi városban állt egy nagy bérház, a legfelső emeletén egy csúf sárkány lakott. Jól megtermett példány volt, egész testét piros és zöld pikkelyek borították.

Szerencsére soha nem mozdult ki otthonról. Nem járt bevásárolni, s a szomszédok azon töprengtek, vajon honnét szerzi be az ennivalóját.

-        Biztosan csak éjszaka dugja ki az orrát, kirepül az ablakon, egyenest föl a hegyre, és lelegeli a szép, zsenge virágokat – vélekedtek az emberek.

Ennek ellenére a sárkány sok bosszúságot okozott a környezetének, mert olyan förtelmes hangokat hallatott, mintha egy trombita meg egy pulykakakas szólt volna egyszerre. És bömbölve énekelt reggeltől estig s közben az ablakban könyökölt.

Hamarosan valamennyi szomszédnak és környékbélinek belefájdult valamije az elviselhetetlen lármába: kinek a füle, kinek a feje. Azután a szomszédos bérházak falai is megrepedeztek, majd inogni kezdtek, sőt az egyik össze is dőlt! Az emberek erre összedugták a fejüket és úgy döntöttek, hogy valami úton-módon csak el kellene hallgattatni az óbégató sárkányt, mert a helyzet egyszerűen tarthatatlanná vált.

De hogyan hallgattassák el?

-        Én tudom! - mondta egy asszonyság. – Pompás ötletem támadt! Amikor a sárkány rázendít az ablakban, egy hatalmas tál krumpliipürét hajítunk a képébe. Legalább amíg levegő után kapkod, nem ordibál.

Úgy is történt. Készítettek egy hajítószerkezetet, aztán beindították.

-        Valóságos krumplipüré-bomba robbant ki belőle, egyenest a sárkány tátott szájába. Az pedig egyszerre lenyelte az egészet. De esze ágában sem volt levegő után kapkodni! Hatalmas nyelvét végighúzta hegyes fogain, azután megdörzsölte a pocakját, és elégedetten zendített rá valami egészen förtelmes melódiára: - Pam-pam-param, uá-uá-uá-uááá!

A városka lakóit nagyon lesújtotta ez a csalódás.

-        Van egy kitűnő ötletem! – szólalt meg ekkor az uraság. – Borítsuk le a házat egy óriási sajtburával, az alól egész biztosan nem fog kiszivárogni a bömbölése, s végre nyugodtan élhetünk.

Úgy is tettek. Készítettek egy óriási sajtburát, amit egy különleges daru segítségével leengedtek a bérházra. Azután vártak. A sárkány először csak pislogott apró szemeivel, majd felborzolta a pikkelyeit, megrázta magát, és jó hangosat horkantott. Aztán páncra perdült, és súlyos teste alatt csak úgy dübörgött minden.

Végül, amikor így sem tudott kiszabadulni a bura alól, kitátotta a száját, és tüzet okádott. A sajtbura megolvadt, és olyan bűz támadt tőle, hogy még hetek, hónapok múlva is érezni lehetett a városban! S nem volt elég, hogy a sárkány fülsiketítő bömbölését hallgatták, az embereknek még az orrukat is be kellett fogniuk, ha kimentek az utcára. És a szörnyeteg még hangosabban óbégatott, mint azelőtt:

-        Pim-pa-param! Buuu! Buuu! Taram! Rim-bum-bum!

-        Én tudom mit csináljunk – mondta ekkor valaki. – Bort öntünk a szájába tűzoltófecskendővel, attól jól berúg majd, aztán elalszik. Legalább addig nem hallgatjuk a kornyikálását.

Úgy is tettek. A tűzoltók lesben álltak óriási fecskendőikkel.

-        Pim-pam-pom!... – zendített rá a sárkány, mire hatalmas sugárban vörösbor zúdult a szájába. A sárkány elvigyorodott, megnyalta a szája szélét, aztán kiköpte a bort: - Pfúj! Ez nem ízlik!

S az egész város úszott a borban. Az emberek pedig berúgtak és táncra perdültek, a sárkány meg közben tovább bömbölt, ahogy csak a torkán kifért:

-        Pam-param! Glu-glu-glu, uáááá! Tutu-tutu! Tiraram!

Egy kislány már jó ideje figyelte, mi folyik a városban. De nem nézhette tovább a felnőttek rémült próbálkozását és félénken ezt mondta:

-        Tessenek rám bízni! Kérem szépen, én öt perc alatt elintézem.

Azzal hazaszaladt. Öt perc múlva a városka lakói csodálkozva látták, hogy a sárkány abbahagyta az éneklést. És úgy látszott, nem is akar többé rázendíteni.

-        Ezt meg hogy csináltad? – faggatta mindenki csodálkozva a kislányt.

-        Titok! – felelte a kislány.

Odahaza azért elmesélte a bátyjának, mi történt valójában:

-        Csak egy telefon volt az egész! „Halló! Éneklő sárkány bácsi? Jó napot kívánok! Csak azt szeretném kérni, hogy ha lehet, ne tessék annyira hangoskodni.”

-        „Kérem, kisasszony, ahogy óhajtja. – hebegte a sárkány. – Nem tudtam, hogy ez zavarja önöket. Elnézést kérek.”

És azóta ismét nyugalom költözött a városba.

Pomme D’Api

A sárkányhercegnő – Móra Ferenc Könyvkiadó

sarkany160716