kezdolap


Üdvözöllek a Mesekulcs program honlapján!


Egy utazásra hívlak, ha van kedved velem tartani.

Utazásra önmagad körül - azokban a percekben, fél órákban, órákban, amiket csak magadra szánsz, csak a magad örömére.

Színezz, alkoss, írj és olvass!
Merülj el magadban és hozz létre olyat, ami Téged épít. Vagy egyszerűen csak érezd jól magad. Csak Rólad szól ez az idő, minden megfelelés nélkül.

Megtisztelsz, ha egy időre elfogadsz útitársadnak!

Kellemes időtöltést!

“Maradj otthon!” – Mesehíd 2.0 2020. március

Sajnos a koronavírus járvány a mi terveinket is keresztül húzta.

Március 16-án kezdődött volna Mesehíd 2.0 pályázatunk keretében következő meseterápiás tréningünk Telkibányán, de az ajtók bezárultak.

Minden résztvevő otthon maradt, hogy védjük egymást és magunkat és gátat szabjunk a járvány terjedésének.

Nagyon sajnáljuk és bizakodunk, hogy mielőbb pótolni tudjuk az elmaradt programot.

Mesehíd – Mesekulcs tábor Budapesten

(2019. március 18-20.)

A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával 2018 őszén és 2019 tavaszán egy-egy háromnapos mesetréninget tudtunk lebonyolítani, szülők és szakemberek részvételével, Telkibányán, a Gönci Pedagógiai Szakszolgálat által biztosított helyszínen és Budapesten. Nagyon köszönjük ezt a lehetőséget, felbecsülhetetlen élmény volt mindannyiunknak. A Mesehidat, mely átível az országon, Budapesttől az ország egyik legelmaradottabb térségébe, Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, és átível a szakadékon, mely sajnos gyakran elválasztja a sérült gyermeket ellátó szülőt és szakembert. Kincsekre találtunk egymásban. Olyan kincsekre, melyeknek létezését nem is sejtettük, de feltételezni se mertük. Megismerhettük a ’másik oldalt’, azért, hogy rájöhessünk: egy oldalon állunk és mennyire hasonlóak vagyunk.

A feldolgozott mesék teljes terjedelmükben olvashatóak www.mesekulcs.hu oldalunkon a " Mesehíd a Mesekulccsal" menüpontban.





          



 

Mesehíd 2.0 – Három nap “mesézés” Telkibányán 2019. október


Ismét fantasztikus három napot töltöttünk Telkibányán mesékkel és egy már összeszokott, csodálatos csapattal. Mi “pestiek” köszönjük a szívélyes fogadtatást, kényeztetést a BAZ Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Gönci Tagintézménye szakembereinek, barátainknak! Nagyon jó volt Veletek, “Nálatok”!
Témánk és így meséink sem voltak “könnyűek”: abúzus, bántalmazás körül forogtak. A mesék segítségével messzire jutottunk és sok mindent megéltünk ezzel kapcsolatban. Köszönöm a nyitottságot és személyes tapasztalatokat, élményeket, amit megosztottatok a csoport többi tagjával! Várjuk a tavaszt, hogy folytathassuk!


Köszönjük a Nemzeti Fogyatékosságügyi és Szociálpolitikai Központ (volt FSZK) és az EMMI támogatását, mely lehetővé teszi a program megvalósítását!

emmi logo 1logo

 

Mese Karácsonyra sok szeretettel

48418240 kicsi

 

Élt egyszer két testvér, egymás mellett, egy dombon. Mindkettőjüknek saját földje volt, de a szérűn közösen osztoztak. Aratáskor összegyűjtötték a termést, és egyenlően fölosztották egymás között, majd új magokat ültettek a földbe. A báty egyedül élt, nem volt családja, öccsét viszont jó feleség és rengeteg gyerek vette körül. Egyik évben tízszer annyi gabona termett, mint máskor. Éjjel, amikor a fivérek már túl voltak az aratáson, s most is egyenlően megosztoztak mindenen, ki-ki hazatért az otthonába. Az idősebb testvér ébren feküdt ágyában, és így töprengett "Milyen szerencsés évünk volt! Tízszer annyi gabona termett, mint eddig bármikor! De mit csináljak én ennyi búzával? Nekem elegendő annyi, amennyi magamnak kell, ám szegény öcsémnek sok szájat kell etetnie. Neki nagyobb szüksége van pénzre, mint nekem."

Azzal fölkelt az ágyból, lement a magtárba, fölkapott a hátára annyi zsákot, amennyit csak elbírt, és elindult testvére háza felé. Ezalatt a másik testvér is csak feküdt az ágyában, és nem tudott elaludni: "Milyen szerencsés évünk volt! – örvendezett. – Tízszer annyi gabona termett, mint eddig bármikor! De mit csináljak én ennyivel? Nekem feleségem van és gyermekeim, akik gondoskodnak rólam és a földről, ha bármi történik velem. Ám ha szegény bátyámat valami baj éri, jól jön majd neki egy kis tartalék. Nagyobb szüksége van pénzre, mint nekem."

Csöndesen fölkelt az ágyból, nehogy megzavarja feleségét és gyermekeit, lábujjhegyen leosont a magtárba, felnyalábolt annyi zsákot, amennyit elbírt és elindult fivére háza felé. Telihold volt, a fénye beragyogta az utat és az egymás felé tartó testvéreket. Amikor félúton összetalálkoztak, megtorpantak, s egy ideig csak nézték egymást szótlanul. Aztán megértették, mi történt. Ledobták hátukról a zsákokat és sírva borultak egymás nyakába.

Akkor az Isten lenézett odaföntről, elmosolyodott, s így szólt: Ez az a hely, ahol megépítem az első templomot.

(talmud legendamese)