A hold és a denevérek
Holdacska elmosolyodik, szürkécskékkel tréfálkozik. Ha kibújnak a fészkükből, akkor ő is előderül ; ha megtérnek odújukba, holdacska is a nyomukba.
Megint egy nap, úgy mint máskor, alkonyatkor, napnyugváskor, kongnak-bongnak a harangok, kigyulladnak a lámpások, denevérek éledeznek, álmaikból ébredeznek.
— Lement a nap, kimehetünk, fészkünkből kirepülhetünk, — szól az egyik szürkeszárnyú.
— Csak a másik még ne jönne, fényével ne derengene, — szól a másik sötétképű.