A szegény ember királysága
Ennek a szegény embernek erősen jó szíve volt, s ha nem volt vendége, kiment az utcára,
ott fogott, s ahogy telt, úgy telt a kamarából, megtraktálta.
Hogy, hogy nem, egyszer a király bevetődött a szegény emberhez, megtraktálta azt is,
pedig nem is tudta,hogy kit tisztel azt asztalnál. Amíg ettek, eddegéltek, sok mindenről beszéltek, s többek közt azt találta mondani a szegény ember, hogy: hej, ha én király lehetnék!
A király semmit sem szólt erre, csak mosolygott magában, aztán megköszönte a vacsorát, elbúcsúzott, hazament, és ott egyszeriben megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek el a szegény emberért, s mikor alszik, hozzák el a palotába, fektessék az ő ágyába.