A szegény ember és az ördög

   Volt egyszer egy szegény ember. Az elindult, hogy keressen munkát, cséplést.

   Menyen a szegény ember az úton. Találkozik az ördöggel.

   Kérdi az ördög: - Hová mész te szegény ember?

- Menyek munkát keresni, ahol kapok, hogy én is élhessek.

- Végy engemet a társulatba!

- Jól van - azt mondja a szegény ember - menjünk ketten.

Megindultak s azt mondja akkor az ördög: - Te, nekem nincsen csépem!

- Na, nem baj. Csinálunk.

Nézi az ördög a csépet. - Ez igen gyenge, könnyű!

- Neked olyant csinálok, amilyen neked kell.

Az ördög el menyen s csinált ő magának vasból mindent. Hogy ő már erős volt, jobban bírta a nehézséget. Elmennek csépelni. Kapnak cséplést egy nagygazdánál. Egész éjjel ott csépeltek. Mikor végeztek a csépléssel, kiadták nekik a részeket: úgy szemből, mint polyvából. Na, kiszemelik a szemest, ami polyva maradt, az mind az övék volt, amit akartak, azt csináltak vele. A polyva nagy rakás volt s a szemes kevés volt.

Azt mondja akkor az ördög: - Te, én elviszem a nagy rakást.

Azt mondja a szegény, ember: - Nem bánom, vidd a nagy rakást!

Hát elviszi az ördög a polyvát s a szegény ember vitte a szemest, a búzát. Megőrölik otthon a búzát. A szegény ember megsüttette a kenyeret, jót sütött az asszony, de az ördög felesége nem tudott sütni a polyvából semmit, az már polyva volt. Nem ennivaló.

Egyszer el menyen az ördög a szegény emberhez. S meglássa: - Te, milyen szép kenyered van neked!

- Abból, amit csépeltünk ketten.

- Hogyhogy? Az én feleségem nem tud olyan jó kenyeret sütni, mint a te feleséged?

- Úgy látszik.

Hazamegy az ördög s megveri a feleségét.

- Hát te, a szegény ember felesége milyen szép kenyeret sütött (még vitt haza az ördög a feleségének). Látod, milyen szép kenyér s jó kenyér.

Na, másik esztendőben szintén ketten mennek csépelni. Tavaszra, mikorra végeztek volna a csépléssel, akkor nagyobb lett a búzarakás. Azt mondja akkor az ördög: - Te, most elviszem a kisebbik rakást, vidd el te a nagyobbat.

A szegény ember örvendett annak, hogy a búza a nagyobb rakás, elvitte a búzát. Az ördög meg elvitte a polyvát.

Akkor se volt jó kenyere az ördögnek. Megint el menyen az ördög s megnézi, hogy a szegény embernek milyen kenyere van.

Hazamegy s megveri a feleségét. Azt mondja egyszer neki az ördög felesége: - Te, mikor mentek tik csépelni, amit csépeltek, osszátok el mind a két részt kétfelé, úgy próbáljátok meg.

Na, úgy is csinálnak.

Elmennek harmadszor csépelni, kiverik tavaszra á búzát. S ahogy félre tették a részeket, a polyvát s a búzát, azt mondja az ördög:

- Na, most osszuk el úgy: a kicsi rakás fele a tiéd, fele az enyém. S a nagy rakás fele a tiéd, fele az enyém.

Jól van. Elosztják s mindegyik elvitte az ő részét.

Hát akkor az ördög felesége tudott jó kenyeret sütni a búzából. - Így! Akkor megharagudott az ördög, azt mondta: - Többet nem kell nekem, társnak a szegény ember soha az életben! Azóta az ördög kerüli a szegény embert. Itt a vége...