kezdolap


Üdvözöllek a Mesekulcs program honlapján!


Egy utazásra hívlak, ha van kedved velem tartani.

Utazásra önmagad körül - azokban a percekben, fél órákban, órákban, amiket csak magadra szánsz, csak a magad örömére.

Színezz, alkoss, írj és olvass!
Merülj el magadban és hozz létre olyat, ami Téged épít. Vagy egyszerűen csak érezd jól magad. Csak Rólad szól ez az idő, minden megfelelés nélkül.

Megtisztelsz, ha egy időre elfogadsz útitársadnak!

Kellemes időtöltést!

Mese a kis patakról

vihar150220Egy távoli országban egy tó és egy patak élt egymás mellett. A tó egészen a hegy lábánál terült el, a patak pedig valamivel magasabban, a hegy egyik csúcsától eredt.


A tó nagyon büszke volt magára. Állandóan ezt mondogatta: "Kis patak, nézd milyen szép, nagy és tiszta vagyok!" - mondta.

"Igen," - helyeselt a patak - "te valóban szépséges vagy. Neked biztosan sok barátod van. Elvégre te olyan nagy vagy, vizedet mindenkinek odaadhatod, aki szomjazik rá. Ellenben én oly' kicsi vagyok, hogy senki sem vesz észre engem."

"Ha-ha-ha!" - nevetett fel a tó. "Miért adnék én a vizemből bárkinek is? Azért, hogy kisebb legyek?"


Egy napon egy hegyi kecske közeledett a tóhoz. "Ó, milyen szépséges tó vagy, eltévedtem és már nagyon régen nem ittam, szomjazom. Ihatok a vizedből?"

"Keres magadnak máshol vizet!" - válaszolt mérgesen a tó. "Ne érints meg engem a koszos patáddal."

A kecske elszomorodott, de mit tehetett ..? Már éppen indulni készült, mikor hirtelen meghallott egy csendes hangot: "K-e-c-s-k-e, gyere ide. Én egy parányi patak vagyok, nem vesz észre senki sem, de van elegendő vizem ahhoz, hogy a szomjadat olthasd. Igyál belőlem, amennyit csak szeretnél."

"Nagyon köszönöm, megmented az életem, kis patak!" - válaszolta a kecske, miközben mohón itta a vizét.

Egy másik alkalommal fecskék repültek át a táj felett.

"Ó, egy tó! Nagyon fáradtak vagyunk és még nagyon hosszú út áll előttünk. Légy szíves enged meg, hogy igyunk a vizedből."

"Na persze!" - válaszolta a tó mérgesen. "Csupa por a tollatok, nem bírom a port. Takarodjatok innen!"

A fecskék épp, hogy csak a magasba emelkedtek, meghallották, hogy valaki hívja őket: "Fecskék, drága fecskék, repüljetek ide hozzám. Bár parányi vagyok ahhoz, hogy bárki is észre vegyen, de van elég vizem ahhoz, hogy mindannyian oltsátok szomjatokat. Igyatok, amennyit csak szeretnétek!"

"Köszönjük kis patak!" - mondták a fecskék, miközben mohón itták vizét. "Te egy igazi barát vagy!"

Ezt követően még számos állat jött, és számos madár repült a tóhoz. Mind kérlelték, hogy ihassanak a vizéből, de mindnek csupán a kis patak engedte meg ezt.

Azonban egy napon váratlan dolog történt, hatalmas szárazság tört a vidékre - rettentő hőséggel járt a nyár ezen idő tájt.

"Segítsék, segítség! - kiáltott sírva egy kisegér. Ugrálva jött a tóhoz, miközben alig kapott levegőt igyekezetében. "Tó, segíts a nyúlnak. Eltörte a mellső lábát, nem tud járni. Hosszú ideje nem tudott már inni, nagy szüksége lenne a vízre!"

"Mi közöm van hozzá?" - kérdezte a tó meglepődötten.

"Csobbants ki egy kis vizet, hogy a nyúl elérhesse azt és enged meg neki, hogy igyon belőle." - válaszolta a kisegér.

"Ez őrült!" - vágott vissza a tó és egy hullámával eltüntette az egeret mellőle.

"Kisegér," - szólította meg a patak - "én segíthetek rajtatok?"

"Nagyon kedves tőled, de te túl kicsi vagy. Nincs elég vized ahhoz, hogy elérj a nyúlhoz." - válaszolt vissza szomorúan az egér.

"Várj csak, kigondoltam valamit!" - kiáltott fel ekkor a patak. "Anyahegy! Anyahegyem!" - sikította a patak.

De a hegy nagyon mélyen aludt a nyári meleg napsütésben. Nem hallotta meg elsőre a kiáltást. "Segíts nekem, segíts a kisegérnek," - harsogta újra a kis patak egyre hangosabban.

Végül a kis egér és a patak együtt kiáltották: "Anyahegy!!!" "Mi ez a lárma?" - ébredt fel a hegy. "Mi történt?"

"A nyúl eltörte a lábát," - válaszolta a patak. "Szükséges van vízre és nekem segítenem kell rajta!"

"De hogyan?" - csodálkozott ezen a hegy. "Te túl pici vagy ehhez."

"Rengeteg hó van a csúcsaidon. Melegítsd fel a nap sugaraival és irányítsd az olvadt hólét a vizembe. Ezzel már így képes leszek segíteni a nyúlon."

"De te túl vékony vagy, neked nagyon nagy vágyra van szükséged ahhoz, hogy segíthess másokon. De megteszem, ahogy kéred." - válaszolta a hegy.

Egyszer csak minden víz - ami eddig a tóba folyt a különböző forrásokból - közvetlenül a kis patakon keresztül kezdett el folyni és mielőtt még a tó bármit is szólhatott volna egy kiszáradt, ingoványos mocsárrá változott. Mindeközben a kis patak egyre hatalmasabb és egyben boldogabbá vált. Gyorsan elérhette így már a nyulat, megitatta őt, kimosta sebeit és szaladt tovább a tenger felé. Mindenkit ellátott tiszta vizével.

"Látjátok a kis patakot, mivé cseperedett?" - mondogatták az állatok egymásnak. "Egykor még csupán egy parányi patak volt, de most a vágy segítségével - hogy segítsen másoknak - széles és teljes folyóvá nőtte ki magát."

(Kiteljesedés a segítésben )

mesehid gonc3nap