061m  A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. és az Emberi

  Erőforrások Minisztériuma támogatásával Mesehid építésébe kezdtünk 2018. október

  elején Gönc és Budapest között.

 

A mese kapocs lett a főváros és az ország egyik legelmaradottabb térsége között, sérült gyermeket nevelő szülők és segítő szakemberek között. Budapest felől hihetetlennek tűnő, meseszerű történeteket hallottunk a mélyszegénységben élők és az őket segítők hétköznapjairól, körülményeiről. Közös pillanatokat megélve gazdagodtunk olyan tapasztalásokkal, amire másképp nem lett volna lehetőségünk.

A program nem ért véget hazautazásunkkal: tavasszal ismét találkozunk és bízunk benne, hogy egyre több szálon tudunk kapcsolódni egymáshoz.

2019. 03. 18-20 Budapest

Az eredeti terveknek megfelőlen ismét találkozhattunk és együtt tölthettünk három nagyon tartalmas napot, ezúttal Budapesten. Kis csapatunk még jobban ööszekovácsolódott, még jobban megismerhettük egymást megosztva kincseinket: gondolatainkat, érzéseinket, tapasztalatainkat. Ismét sokat gazdagodtunk egymás és a mesék által. Nagyon bízunk abban, hogy lehetőségünk nyílik még a folytatásra, a közös munkára.

Addig is ...

Szeretettel ajánlom az elhangzott meséket és az azok által inspirált alkotásokat.

Köszönjük a támogatást!

fszk logo text  emmi logo 1

Az Élet hatalma

Írta: Super User on . Beküldve: Mesehíd a Mesekulccsal

Egy napon az Élet vándorútra kelt a világon. Csak ment, mendegélt, míg egy emberhez nem ért. Annyira meg volt annak duzzadva az egész teste, hogy mozdulni is alig tudott.
— Ki vagy te? — kérdezte az ember.
— Én vagyok az Élet.
— Ha te vagy az Élet, akkor talán meg tudsz engem gyógyítani — mondta a beteg.
— Meggyógyítalak — felelte az Élet —, de tudom, hogy hamarosan elfelejtesz engem és a betegségedet is.

Az éneklő zsák

Írta: Super User on . Beküldve: Mesehíd a Mesekulccsal

Volt egyszer, hol nem volt, egy szépséges, ám kissé feledékeny leány, akinek a szülei egy aranygyűrűt ajándékoztak a születésnapjára.
Egy nap a kislány elindult vízért a folyóra. Mielőtt megmerítette volna a korsót, levette a gyűrűjét, hogy el ne vigye az ár, mert egy kicsit bő volt az ujjára. Egy kőre tette, de ottfelejtette, és egész addig nem is vette észre, míg haza nem ért.
- Jaj, a gyűrűm! – kiáltott fel.

A KRISTÁLYGOLYÓ

Írta: Super User on . Beküldve: Mesehíd a Mesekulccsal

Élt egyszer egy boszorkány, annak volt három fia. Jó testvérek voltak, szerették egymást, jól bántak az anyjukkal is; de az nem bízott bennük, attól tartott, valami rosszat forralnak ellene, meg akarják fosztani a hatalmától. Ezért a legnagyobbikat átváltoztatta sassá, a középsőt meg cethallá. A sasnak egy sziklaormon kellett laknia; néha látni lehetett, amint nagyokat körözve lebeg az égen. A középső, akit cethallá varázsolt, a tenger mélyén élt, időnként fölúszott a felszínre, és egy-egy hatalmas vízsugarat lövellt a magasba.

A harmadik fiú félt, hogy az anyja végül őt is valamilyen állattá varázsolja, medvévé vagy farkassá talán, azért egy szép napon titokban elment a háztól.

Benedek Elek - A szerencse és az áldás

Írta: Super User on . Beküldve: Mesehíd a Mesekulccsal


szerencsepatko150831

 

 A Szerencse és az Áldás folyton vetekedtek egymással, hogy melyik tud több jót     cselekedni az embereknek. Egyszer, amint vetélkednének egy városnak a végén, arrafelé jön egy szegény ember. Ez a szegény ember abból éldegélt egyik napról a másikra, hogy nyírág seprűt kötö­getett, bevitte a városba, s ott eladta, ahogy tudta. Mondja az Áldás:

- Nézd, Szerencse, ihol jön egy szegény ember, majd megmutatom, hogy nem köt többet seprűt.

Ahogy odaért a szegény ember, az Áldás kivett a zsebéből száz forintot, s azt mondta neki:

- No, te szegény ember, adok neked száz forintot, kezdj vele valamit.

A szegény ember megköszönte nagy hálálkodással a pénzt, aztán bement a városba, nagy hirtelen eladta a seprűt, s sietett haza.

Nem volt otthon a felesége, s a pénzt, mert nem volt semmiféle zárós ládája, eldugta a korpáspadban, s kiment az erdőbe fáért, hogy legyen, aminél ebédet főzzön az asszony.

Arany László: A nyelves királykisasszony

Írta: Super User on . Beküldve: Mesehíd a Mesekulccsal

szigormagadhoz20150726
 
 
 
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörű szép leánya, de az a leány olyan nyelves volt, hogy senki nemcsak meghaladni, hanem megközelíteni se tudta a szájasságban. Akárkivel akármiről beszélt, mindig csak az övé lett az utolsó szó. Búsult ezen a nagy nyelvességen a király, kivált ha látta, hogy a többi király- és hercegkisasszonyok soha egy rossz szót, egy káromkodást ki nem eresztenek a szájukon, az ő leányától meg mást se lehet hallani soha. Ezenkívül az is bántotta, ha elgondolta, hogy hogy tegyen ezzel valami becsületes embert szerencsétlenné, hisz aki elveszi, csak keserűség lesz az élete. Utoljára gondolt egyet.

- No, leányom - mondta a leányának -, kihirdettetem az országban, hogy aki téged le tud nyelvelni, annak adlak feleségül.

A leány még megörült neki, ahelyett, hogy megszontyorodott volna rajta.

- Jó lesz biz a, felséges atyám, legalább nem lesz olyan alamuszi tedd ide, tedd oda uram.

További cikkeink...